A végét láttam már a kezetén,
És itt a vége,
Behálóz és fojtogat
Megfulladok bele,
Beléd
És szabadulni akarok,
És elfutok
Az öklöd utánam csap,
Szorongatja csuklóm
Nem enged
S bár nem kellek neki mégis fogva tart.
Az éjszaka meleg hullámban borul Rád és rám
Átölel, bár örökké tartana.
"Átutazó"
Olyan kicsi vagyok,
Ha Rád tekintek
Rád tekintek,
S látom nem látsz, nem fúródik tekinteted belém,
Mintha már ott sem lennék,
Mint egy idegen....
Egy átutazó voltam az életedben.
S Te egy átutazó voltál az enyémben.
Én még ácsorgok a peronon,
Nézek a vonat után, melyben utazol,
Nélkülem,
Újabb találkozások,
És újyabb átutazókra várva.
"Tükör"
Nézem a tükörképem,
És nem látom magam,
Szemben valaki nyelvét nyújtogatva szamárfület mutat nekem,
Arcul csap,
Én elbukom,
Szégyenkezve,
Felnézek rá,
Ő megint lecsap,
Már a földön fekszem,
Birkózunk,
Izzadunk,
Ő felül én alul,
Aztán hagyom,
Mert már túl gyenge vagyok"
"Találkozások, búcsúzások"
Érintések, könnyek
Vér és Sár kevereedik bennem,
Ha arcod elővillan, majd eltűnik hirtelen.
Egyfolytában sírok, könny áztatja a a szemem,
Majd végigcsurog arcomon,
Lassan a lábaimon lefelé,
Ellepi a szobát,
Majd a lakást,
Befedi a testem,
Ellep,
Már úszom,
Talán élvezem,
Belefekszem,
Elringat,
Becsukom szemem.
"Darabokban"
Szétestem.
Keresem a darabjaim.
Hopp, itt egy kar, s odébb néhány végtagom.
Összeilleszteném.
De nincs mivel.
S így nem ragad.
S nem lesz egész.
Csak darab -darab.
S mint a rab,
Ülök, így szerte-szórva,
Én bohó.
És össze- vissza.
Alulról felfelé.
Látom e összevisszaságban,
A rendet
Mi nem lehet enyém.
"Neked"
Szerettelek, oly tisztán,
Mint a vizet.
Elhagytál.
Haragszom.
S épp, ezért dühöm végtelen.
Becsaptál.
Nem erről volt szó.
Hogy gondolod?
Te pihensz a a föld alatt, dísznóság.
És engem élve hagytál?
Most röhögsz két pofára.
És éjszaka a sírból kijőve
Haláltáncot jársz,
Nyelvedet nyújtogatva.
Hé, azt hiszed nem látom..,
Nem tudsz becsapni
Mi még mindig harcolunk
Nem volt elég?
Állj meg!
Nem bírom.
Sikítok.
Nem bírok élni.
Segíts!!!!
Megállj!!!!
Szemed szemembe tapad.
Szeretlek zihálod.
Hát nekem is fáj,-ordítod.
Betapasztom a fülem,
De még mindig folytatod.
Segyts
Kérlek segíts
Megígérted,-mondod
Kinyújtod a kezed.
Rohanok, de nem bírlak tartani.
Húzlak.
Megszakadok.
Ömlik rólam a veríték,
A föld behúz.
Sírsz.
Fáradok.
Már nem szólsz csak nézel,
És tudom,
Tudom, hogy szeretsz végérvényesen.
"Vadvirág"
Furcsa vagyok, mondják,
A Seb és a gyógyír egyszerre
A gyönyör és a mocsok
Aki ügyesen játszik és eltaszít
Egy lány tátongó sebbel a szíve közepén
Ahol semmi sincs
Kong
Üres
"Tévedés"
Isten rosszkor pottyantott le az egekből
Mondom neki
Ez tévedés
Hé nem most és nem ide,
Nem válaszol
Pedig én biztosan tudom, hogy tévedés.
"Lányomnak"
Gyerekeket látok az udvaron játszani,
Ugró iskoláznak,
Dobják a követ,
Majd ugranak,
Lobog ahajuk,
Bőrük napsütötte,
Mosolygok,
Az egyik kislány,
A leggyönyörűbb,
Felém int,
Kacag,
Széttárja karját,
Rohan hozzám,
és azt kiáltja Mama....
Mama?
Nem értem,
Én Mama?
Én, én nem tudom...
Sírok
Ő karjába zár,
És szorosan átölelve azt suttogja,
"Semmi baj"
"P............"
Látom a Csendet,
Érzem a csendet,
Néha fáj a Csend
És néha sírok...
Egy éjszaka"
Tűz voltam,
Víz lettem, mert kioltottál,
Repülni akartam,
Te levágtad szárnyaim,
Mámort akartam,
Te azt mondtad a földön vagyunk.
Kiakartam nyitni a szemem, de Te becsuktad.
"Egy éjszaka"
Nem szeretlek,
Talán gyűlöllek is,
Csak a test szava hívott,
Egy pillanat volt.
"Tominak"
7 év kegyetlen szerelem volt,
Elolvadtan Benned,
Lecsupaszítva engedtem,
Hogy pőrére vetkőztetve
A járda mocskos talajára taszíts!
De jó volt,
Jó volt hemperegni,
A járda mocskában
És az emberek rothadó lehelletében virtus táncot járni.
Mindent elviseltem, mert Te kértél rá,
Szavak nélkül,
Megbocsátottam,
mert bocsánatért esedeztem
Neked
Magamtól
Belemerítkeztem mindenkibe
Míg vártalak,
Sokáig jöttél,
Sokszor- ritkán
Majd jött valaki és
Te örökre elmentél,
Aztán elment örökre ő is.
"Yang"
"Energiák , energiák , suhannak,
Keresztül -kasul a levegőben
Tegnap belibbent Yang
És felém borult,
Nem volt más, csak egy férfi,
Tudatlan és ostoba, és az
Alkohol-gőz bűzében,
az övé Akartam lenni,
Fiatal volt ,e rős,
Bika,
de semmi több
Undorodtam, élvezettel szemébe tapadtam,
Üressé váltam,
De, a vágy zihált,
s majd lecsendesült,
Éjszaka fel- fel riadtam,
És egy erős idegen feküdt a bal vállam mögött
Yang a férfi, a fiatal erős bika,
Aki semmi több.
Kegyelem"
Tompa fájdalommá,
Csillapodott hiányod,
Már nehéz felidézni,
Szavaid
Illatod
Egyedül hagytál
S ez nem nyer bocsánatot.
"............."
A penge éles, villan
A vér fényes , illatos,
A halál hívogató
Merre vagy?
Jössz-e már?
A penge fényes, illatos, a
A véréles és villlan,
A seb fájó és gyönyört adó..!
"Pillanat"
Pár hétig éltünk együtt a Moszkva térnél,
A vár alatt.
Egy nap a hajnalban a gangon álltunk
És az megállt.
Cigarettára gyújtottunk
Egy pillanatra hozzám ért kezed
Abban a pillanatban benne volt minden
Az egész világ nem kellettek a szvak
Csak, mi voltunk
Tökéletes volt, teljes
Megismételhetetlen.
Egész.
Nem mertem megmozdulni.
Nem akartam megtörni a csodát.
Másnap elutaztál.
Nem jöttél többet.
"Kint is vagyok, bent is vagyok2
Az őrültek háza nagy
És sárga
Egy nagy család
A 8 as.
Megszokott rend.
Reggel: reggeli, vizit
Félmosoly, dühöngés.
Aztán a kert,
Kopott padok , zsebrádió,
Ildi forog körbe- körbe
Énekel
Boldog
Mi somolygunk,
De jó Neki.
A gitár szól,
verseket olvasunk
Valaki titokban egy olymposos üvegben bort hoz.
Felhörpintjük.
Már mi is táncolunk
Meleg van.
A füvön lábunkról ledobjuk a szandált
Boldogok vagyunk.........
A bolondok körénk gyűlnek.
Tisztán csillog a szemük.
Ők látnak, aztán ebéd
A bádog tányérban spenót
És egy fél kemény tojás, itt nincs csalás!
Aztán megint tánc.
És a beszélgetés.
Délután látogatók.
A kívülállók.
Jönnek, mint asáskák.
Félve szem lesütve,
Mintha csak véletlenül járnának itt.
Aztán estére csend van a jóleső.
Vacsora
A szokott
Kenyér, a háromszögletű sajt.
Tea.
Boldogan majszolunk.
Majd a kockás terítőn
(morzsákat lesöpörve)
Kezdődik a kártya parti
Gyönyörű,
Ülünk és játszunk,
Játszunk önfeledve,
Élünk itt bent boldogan.
